Adamus Saint-Germain Hangoskönyv

Adamus Saint-Germain. A tudatosság játéka. Lenni vagy nem lenni? Előszó. Az élet egy játék. Az ember szerepét játsszuk. Így hát emberi tapasztalásaink lesznek egy sorlátozottsággal, hibával és játszmával kapcsolatban, melyek elfedik a mélyben meghúzódó angyali tudatosságunkat. A tudatosság játékában Adamus Saint-Gerben, a felemelkedett mester belefog, hogy elmagyarázza az energia metafizikáját, és meghatározza a tudatosság és az energi közti fontos különbséget. Adamusz konkrétan kimondja, hogy a tudatosság lényei vagyunk. nem pedig az energiáé. És a tiszta tudatosságunk szenvedélye az, ami bevonzza az egyesített mezők energiáját, hogy megteremtse valóságunkat. Adamus definiálja az energia négy elsődleges szintjét, vagyis a legbelső magszintet, a lelket, a kristályszintet, a kozmikus szintet és a földi szintet. Miközben megtanítja az olvasóknak, hogy a tudatosságuk hogyan használja ezeket a különböző szinteket az életük szinterének megteremtésére. Adamusz azt kéri az olvasóktól, hogy egy mester szerepét játsszák el, ahelyett, hogy egy nem igazán tökéletes emberként viselkednének. Ha így tesznek, az szó szerint megváltoztatja az olvasók életébe bevonzott energiatípusát, és ezáltal átalakítja azt a valóságszínpadot, amelyen élik az életüket. Néhány olvasó meg fogja kérdőjelezni ezt a megközelítést, mondván: "Ez nem valóságos, hiszen csak egy szerepet játszunk." Amire Adamus azt feleli: "De az életetekben minden csupán egy szerep, akkor hát miért ne játszanátok inkább a sikeres, egészséges és bölcs mester szerepét? Ez megváltoztatja az életetek színpadát." A valódi kérdés azonban az, hogy valóban készen álltok-e egy lényegi változásra, vagy csak megpróbáljátok feltakarítani a jelenlegi színpadotokat. Ez egy felettébb egyszerű és hatékony megközelítése annak az amúgy igencsak fáradtságos szellemi folyamatnak, amely a teljes potenciálunk kibontakoztatásához vezet. A tudatosság játéka megnevettet, feldühít és megkérdőjelezteti az olvasókkal a valóság teremtésével és megtapasztalásával kapcsolatos régi hitrendszerüket. Mire elolvassák Saint-Germain utolsó szavait, jó néhány öröm és hálakönnyet fognak ejteni, ráébredve, hogy az élet valóban nem más, mint a tudatosság játéka. Saint-Germainek több jelentős múltbéli élete volt, többek között William Shakespeareként és Mark Twaynként. Ezek a korábbi léti megszerették vele a színházat, a színjátszást és a történetmesél. A küszöbön. Első fejezet. Létezem. Vagyok, aki vagyok. Adamus Saint-Germain esszenciájának hordozója. Isten hozott ebbe az élő kódexben. Létezem. Létezem. Ezek a legnagyszerűbb szavak, amiket valaha is kinyilváníthatsz. Létezem. Ó, hogy mennyire egyszerű is ez. Bárcsak minden emberben mélyen belül ott lenne ez a felismerés minden pillanatban, minden egyes lélegzetvételben. Ám csak kevesekben van jelen. Kevesen érzik vagy értik, hogy mit is jelent, hogy létezem. A legtöbb ember egyszerűen csak él. Egy bizonyos fokig tisztában van ugyanazzal, hogy létezik egy tudatossága, de ritkán ébred rá, hogy ez a tudatosság él, létezik és tapasztal. Létezem, tehát vagyok. Létezem, tehát játszhatok. Bármi lehetek, amit csak akarok. Lehetek Adamus, lehetek Saint-Garm. Sok különböző személyiségem volt rengeteg sok léti idő során, mert a tudatosságom a tiedhez hasonlóan képes játszani. A tudatosság nem egyedülálló, és nem is egyetlen kifejeződésbe rögzült. Kedves barátom, vegyél egy mély lélegzetet, és érezz bele a saját tudatosságod játékába. Az egyéniséged, az amit megpróbálsz megszilárdítani, javítgatni, kiigazítani, jobbá tenni, csupán egy szerep. Nem valódi, vagyis, hogy pontosabban fogalmazzak, nem az egyetlen valóság. elhitted, hogy valódi, és hogy bármi más, amit megjelenítesz, az egy valótlan, vagy nem egészen őszinte, egyre mélyebbre és mélyebbre ásol a feltételezett személyiségedben, ám az csupán egy szerep. Természetesen briláns szerep, de mégiscsak játék, valamivel sokkal nagyszerűbbnek a kifejeződése. Az elméd azt mondja, valódinak kell lennem, igaznak kell lennem. Ám amit most teszel, az nem valódi, legalábbis nem az egyetlen valóság, vagy az egyetlen igazság. Létezel, tehát játszhatsz, lehetsz, eldöntheted, hogy mit akarsz megtapasztalni. Létezel, tehát cselekedhetsz. És amikor játszol, az energia reagál a tudatosságodra. A cselekvés, játék szó a latin aktusz szóból ered, amely cselekvést, tevékenységet elvégzett dolgot jelent. Semmi köze a tettetéshez vagy a színleléshez. A szó eredeti jelentése lenni. Az energia a tudatosság játékára, tetteire reagál. Ezt a mondatot szó szerint kell érteni. Ha korlátozott emberként viselkedsz, cselekszel, az energia úgy reagál, hogy még több korlátozást hoz eléd. Ha azt játszod, hogy az életedben rengeteg probléma van, az energia erre válaszol pontosan ezt fogja adni neked, még több problémát. Mindez csak játék, briláns, csodaszép szerepjáték. Tudod, az egész valóság létezik már. Nem arról van szó, hogy te megpróbálsz valamit teremteni a semmiből. Minden valóság és minden lehetőség létezik már, és te eldöntheted, hogy mely lehetőségeket engeded be az életedbe, melyik valóságokhoz igazodsz, melyikeket tapasztalod meg. Már minden ott van. Az vagy, amit játszol. Ha diákként viselkedsz, a tanulás energiáját kapod. Ha mesterként cselekszel, mesteri energiákat kapsz. Ebben a könyvben a mesterek játékával fogunk megismerkedni. Azt tapasztaljuk meg. Vetünk egy pillantást az energia fizikájára, a cselekvésre és a mesteri létre. Azt szeretném megmutatni neked, hogy hogyan tudsz eljátszani és megformálni bármit, amit akarsz. És itt valóban bármire gondolok. Nem érdekel a származásod, az örökséged, az iskolai tanulmányaid, az egészségi állapotod, az anyagi javaid, az intellektusod, az IQ-d vagy bármi más. Ezek egyike sem számít. Kérlek, haldas szavam, ezek nem számítanak. Nem érdekes a korod, a külsőd, a súlyod vagy bármi más, mert ezeket meg tudod változtatni. Úgy játszhatsz, ahogy akarsz. Á, érzem a vágyakozásod. Igen. Ó, kérlek, Adamusz, kérlek. Azt akarom, hogy ez igaz legyen. Ugyanakkor ott van benned az is, hogy és mi van, ha mindez nem igaz? Mi van, ha nem tudom megcsinálni? Mi van, ha ezek csak szavak? Kedves barátom, azokban az órákban, amiket ennek az élőkönyvnek az olvasásával töltesz, az életedet megváltoztató megtapasztalásban lehet részed. Olyan egyszerűen megtörténhet, mintha csak egy mély lélegzetet vennél, és már benne is lennél. Ezt csillagugrásnak hívom. Vagy Josyel puntónak spanyol kifejezés. Én vagyok a pont, én vagyok a tudatosság pontja. Amikor azt mondom, hogy lehetőséged van átélni egy az életedet megváltoztató tapasztalást, az újra előhoz egy érdekes megosztottságot benned. Azt gondolod, ó, igen, az életemet megváltoztató megtapasztalás. Ezért olvasom ezt a könyvet. Változásokat akarok az életemben, de aztán megjelenik a kétség, az életemet megváltoztató megtapasztalás. És mégis mi fog megváltozni? Jó fajta változás lesz, vagy rossz? Mi lenne, ha csak egy kis változás történne, csak semmi nagy drasztikus? Kedves barátom, mit szólnál egy valóban az életedet megváltoztató megtapasztaláshoz? Nem csalás, nem ámítás. Nem kell hozzá semmilyen különleges misztikus képesség, csupán megengedés kérdése az egész. Készen állsz arra, hogy az életed megváltozzon? bármi is történik. Itt vagyok veled ennek a megvilágosodásnak minden egyes lépése során. Itt vagyok, hogy segítsek neked egy másik szemszögből látni. Jelenleg a nézőpontod eléggéesedett. A tudatosságod nagyon fókuszált és korlátozott. Ám ahogy engeded kitágulni, ráébredsz, hogy a megvilágosodás mindig is ott volt, elérhető volt, csak te nem voltál ráhangolódva. felismered, hogy az összes energia ott volt. Az összes bölcsesség és tudás ott volt, és csak rád várt. Már minden ott volt. Az egész valóság létezik már. És a te tapasztalásod attól függ, hogy mire hangolódsz rá, hogy milyen játék mellett döntesz. Egy évbe telik 10-be vagy 50-be, hogy elkezd felismerni a megvilágosodásod. Az már ott van. Most már csak az a kérdés, ráébredsz-e erre. A megvilágosodásod nem egy cél valahol a távoli jövőben. Itt van az orrod előtt, és egyszerűen arra vár, hogy rádöbbenj. Én beszélhetek róla, erőltethetem a dolgot, provokálhatlak, de végül is azon múlik az egész, hogy valaki megengedi-e a megvilágosodását, és aztán mások meglátják-e ezt? Azokkal, akik megengedték a megvilágosodásukat, közvetlen személyesen fogok dolgozni, mert nekik igen erőteljes kihívásaik lesznek a fizikai testben maradással. Erős a késztetés arra, főleg a megvilágosodás első egy-két évében, hogy elhagyd a fizikai testet. Lesznek ilyen-olyan fájdalmaid, úgy érzed, mintha teherként cipelnéd a testedet. És mivel az új fénytestednek is tudatában leszel, azon fogsz gondolkodni, hogy vajon miért kellene ebben a fáradt öreg fizikai testben maradnom. A válaszom erre az, hogy minél tovább maradsz benne, a fizikai tested annál kevésbé érződik majd nehéznek. És ahogy a földön maradsz megtestesült mesterként, rajtad keresztül mások is meglátják, hogy ez lehetséges. Ha megvilágosodsz, és azonnal elhagyod a bolygót, a többieknek nem lesz lehetőségük látni, érinteni, hallani téged. Tehát én szoros kapcsolatban leszek azokkal, akik úgy döntenek, hogy megvilágosodott mesterként itt maradnak a földön. Már réges régen ráébredhettél volna a megvilágosodásodra, tulajdonképpen létidőkkel ezelőtt. Egyszerűen megengedhetted volna, de nem tetted. Valószínűleg nem féltél tőle, sőt nem is arról van szó, hogy ne álltál volna készen rá. Nem. A megvilágosodásod felismerésének lehetősége már régen ott volt, de nem éltél vele. Miért? Tudtad, hogyha több létiidővel ezelőtt megtörténik a felébredésed, az fizikai halállal végződik számodra, mert az energiák akkor még nagyon sűrűk, nagyon mások voltak. Akkoriban sokkal nehezebb lett volna a fizikai testben maradnod, miközben átmész a megtestesült felemelkedés igen intenzív folyamatán. Egy részet tudta, hogy talán csak pár röpke pillanatig tartózkodhatnál a fizikai testben, mert a megvilágosodással együtt jár a fizikai sík elhagyásának igen csábító vágya, hiszen az emberi létezés kemény kihívásokkal terhes. Tudtad, hogy megtestesült mesterré szeretnél válni, nem pedig halott mesterré. Mesterként a föld porát akartad taposni, érezni a talajt a lábad alatt, élvezni a nevetést, a barátságot, önmagad szeretetét és örömmel tapasztalni meg az életet. Azt mondtad tehát, hogy várok vele, bár már ott és akkor is megtehetted volna. Azt is mondtad, hogy a megvilágosodásomat egy csoportrokonrélekkel együtt akarom megtapasztalni. Másokkal együtt akarom megélni ezt a tapasztalást, akik ugyanakkor ébrednek fel ezen a bolygón. Nincs szükségem rájuk az én megvilágosodásomhoz, de mennyivel nagyszerűbb lenne, ha közös háttérrel és hasonló tapasztalatokkal bíró emberekkel együtt harsanhatna a szent nevetésem. Ehetném a szent ételeket, ihatnám a szent bort. Amikor megvilágosodsz, minden szenté válik. Így hát azt mondtad, várok vele. Most pedig itt vagy a felébredésed létidejében. Tulajdonképpen ez inkább a megvilágosodásodra történő ráébredés létideje, hiszen az már ott van számodra. Ez a létidő a megvilágosodásod megtestesítéséről szól. Én azért vagyok itt, hogy emlékeztesselek erre a döntésedre, a lelked felébredés iránti szenvedélyére, hogy emlékeztesselek az egyszerűségére, hogy emlékeztesselek rá, a megvilágosodás valószínűleg nem olyan, mint ahogy az elméd értelmezi. Ez valami nagyon-nagyon más, mint amit az ember vár. Azért vagyok itt, hogy emlékeztesselek, hogy pontosan a megvilágosodás előtti időszakban következnek be a figyelmedet leginkább elterelő elterelő dolgok, amelyek igen könnyen eltéríthetnek, és amely és amelyeken, túlzás nélkül mondhatom, négy-öt léti időbe is telhet átvergődni. Itt vagyok tehát örömteli szolgálatodra, hogy ösztökéljelek és noszogassalak, hogy szórakoztassalak és mulattassalak, és hogy emlékeztesselek a lelked döntésére, miszerint valóra váltod a megvilágosodásodat. Második fejezet. Mi a megvilágosodás? Mi a megvilágosodás? A legtöbb ember azt gondolja, hogy a felébredés az, amikor minden könnyűvé válik. Hát nem. A legtöbb ember azt hiszi, hogy a megvilágosodás az, amikor hirtelen beáramlik a pénz az életedbe, amikor mindenki szeret, tisztel és szexinek gondol. Nem feltétlenül. A problémák nem feltétlenül tűnnek el, de teljesen más perspektívából látod a nehézségeket és kihívásokat. Hirtelen már nem hatalmas szörnyek és démonok többé. egyik pillanatról a másikra apró kellemetlenségekké és bosszúságokká válnak, amelyeket könnyen magad mögött hagyhatsz. Sok ember azt hiszi, a felébredés azt jelenti, hogy mindent tudóvá válsz. Azt gondolják, hogy egy felemelkedett mester mindent tud, pedig nem. A megvilágosodásban valójában kevesebbet tudsz, mint azelőtt valaha is, mert az adatok és a részletek elveszítik a fontosságukat. A tények és számok jelentőségüket vesztik. A matematika és a tudomány szép dolog, ám nem igazán ez a teremtés alapja. A megvilágosodásban egyszerűsödés, csökkenés, letisztulás történik. Nem szükséges mindent tudnod. Engem számtalanszor kérdeznek több száz vagy 1000er éve történt dolgokkal kapcsolatos adatokról és tényekről. Nos, ezeket az adatokat nem nagyon tudom, és nem is igazán érdekelnek. Gondolom, kideríthetném őket, de számomra ezek nem olyan fontosak. A megvilágosodás nem azt jelenti, hogy médiumi képességeid lesznek, és például a jövőben látsz. Igen, megvilágosodott lényként mindenki körét gyűlik majd, és tudni akarja, mi történik holnap. És már most megmondhatom, hogy erre mit válaszolj. A holnap nagyon hasonlít majd a mához, mert az emberek hajlamosak ugyanazt a mintát követni. A rutin megszállottjai, és nem igazán hoznak az életüket megváltoztató döntéseket. Szeretnek kis kiigazításokat tenni, egy kicsivel több pénz, kicsit több kenyér és cirkusz, de visszariadnak a valódi változásoktól. Ahelyett, hogy hirtelen mindent tudnál és mindennel rendelkeznél, a megvilágosodás inkább integráció, egységber rendeződés. Integrálod minden aspektusodat. A léleklényedet és az emberi lényedet az én vagyokba. Az integráció akkor következik be, amikor te szenvedélyesen elfogadod önmagad. Az integráció akkor történik meg, amikor szereted magad fenntartások és kivételek nélkül. Ezzel a szeretettel és elfogadással önmagad minden része, eleme, aspektusa és szelleme megleli a hazavezető utat az egyesüléshez. Kiteljesedettnek érzed magad, nem leszel többé töredékes, szétdarabolt. Egésznek érzed magad, nem pedig úgy, mintha egy kirakós darabjaihoz hasonlítanál. A felébredés, szabadság. Sok dolog visszatart a szabadságtól. Például az, hogy engeded, hogy beleragadja nagyon régi energiákba és traumákba, vagy megengededoknak, hogy megszabják az életedet, és még mindig az elmében vagy, a legnagyobb illúziók és korlátozások egyikében. Ezek okozzák a szabadság hiányát. A megvilágosodás integrációjában és szabadságában hirtelen úgy érzed, hogy már semmi sem számít igazán. Most azt kérdezed, de ha semmi sem számít, akkor mi a cél? Nos, valójában nincs cél. Az életnek nincs értelme. Ó, ez kicsit kifogja a szelet a vitorlátból, de tudod, tényleg nincs értelme az életnek. Egy megvilágosodott lény felismeri, hogy az élet egyszerűen a tapasztalásról szól. Nem kell, hogy bármi nagy szabású értelme legyen. Az élet csupán az örömteli tapasztalásért van. Az élet nem más, mint az élő tudatosság játéka. Nincs szükséged célra. Itt lehetsz a bőség tudatosságában, hogy egyszerűen élvezd az élet játékát. Az emberi elme arra a hitre van kondicionálva, hogy az életnek muszáj, hogy értelme legyen. Kell, hogy legyen oka annak, hogy reggel felkelsz. Kell, hogy az életednek legyen oka. Elengedhetetlen, hogy legyenek céljaid, de a megvilágosodásban nincsenek célok. Ó, gondolj csak az ebben rejlő szabadságra. Ha nincs cél, akkor nincs oka arra, hogy megpróbáld megtalálni az élet értelmét. Valójában minél inkább próbálod meglelni, annál kevesebbet fogsz belőle valóban felfedezni. Az életnek nem számtak értelmet. A tapasztalás játszóterének lett rendelve. Ha van egyáltalán bármi értelme, akkor az csupán annyi, hogy önmagad szeretetének még nagyszerűbb megtapasztalását szolgálja. Ennyi. A megvilágosodás a céloktól, az értelemtől való szabadság, és sohas unalmas. Amikor elmondom a fentieket a felébredésről, akkor gyakran ez a reakció. Jaj, ez annyira unalmasnak hangzik. Egyáltalán nem az, mert hirtelen egy nagyon is multidimenzionális, színes, nagy felbontású élettapasztalatot kezdesz élni a lapos, lineáris 3D-s lélekölő robot helyett. Hirtelen annyira több mindennek kerülsz tudatába, más valóságoknak, más dimenzióknak, és képessé válsz cselekedni, játszani és tapasztalni anélkül, hogy közben sebeket szereznél, darabokra tagolódnál, kínlódnál, vagy elfeledkeznél arról, hogy ki is vagy valójában. Megvilágosodás. Sok-sok léideje tanulmányozod, dolgozol rajta, vesződz vele. Ha ezt a könyvet olvasod, talán egyike vagy azoknak, akik ezt a léidőt választották arra, hogy végre ráébredjenek és megtapasztalják. Ez csodálatosan izgalmas ám, ugyanakkor hihetetlenül ijesztő is. Valószínűleg már találkoztál a megvilágosodás egynémely démonával és sárkányával, akik felhozták a legmélyebb, legsötétebb témáidat, és a legtöbb eddig érzett szorongásodon túlmutató mélységes félelmeidet. Miért történik ez? Mert mindennek, ami belül megrekedt és megoldatlan, annak egyensúlyba kell kerülnie. Ebből kifolyólag előtérbe lép. Ezért villannak fel az elnyomott gyerekkori emlékeid, vagy találkozol önmagad kísérteteivel a múltból. Ilyenkor megpróbálod ezeket meggyógyítani, mindenfélét teszel, hogy megszabadulj tőlük. Ám azok okkal vannak ott. A múltad szellemei nem azért térnek vissza, hogy helyrehozd vagy megjavítsd, hanem hogy integráld őket. Visszatérnek, mert egy részet tudja, hogy a felébredés küszöbén állsz, és ideje integrálni ezeket. Semmit nem hagysz hátra, egy részt vagy darabot sem. Minden egyes részecskéd visszatér ehhez az egyesüléshez. Sok-sok léti után elértél a megvilágosodásnak ehhez a pontjához. Ez pedig egy gonosz harcos. A megvilágosodásban nincs semmi könnye tündérkés, semmi köze a New Agenhez. Az egy gonosz, kegyetlen harcos, ugyanakkor egy csodazép, érzéki szerető is. A legkegyetlenebb ellenséged a legjobb barátod. Az életed ezen időszaka a legjobb, legszebb korszak. Tudom, hogy ez egyben a valaha volt legnehezebb periódusod is, de szeretném, ha nem felejtenéd el, hogy ugyanakkor valóban ezek a legcsodásabb napjaid. Tudom, hogy vannak napok, amikor úgy érzed, hogy ledarálnak, porrá őrölnek, amikor úgy érzed, hogy darabokra szaggatnak testileg és lelkileg is. Ennek ellenére ez a legeslejobb időszak is az életedben, mert ezt az időpontot választottad az integrációra, a szabadságra és a megvilágosodásra. Számos spirituális útkereső kérdezi tőlem: Meg fogom tenni ebben az életemben? véghez viszem a megvilágosodásomat. Ez teljes mértékben megvalósítható, és csakis rajtad áll. Néhányan azt kérdezik, hogy megvan-e a szükséges erejük hozzá, mert úgy érzik, hogy az energiáik végén járnak. Azt sem tudják, van-e erejük a következő naphoz, nem is szólva a megvilágosodás kimerítő lépéséről. A válasz az, hogy teljességgel megvan az erőd hozzá. Az együtt töltött időnk során, amíg te ezt a könyvet olvasod, rá fogsz jönni, hogy a megvilágosodás nem munkás dolog, nem kíván erőt. Annyi dolognak ellenálltál életedben, és az kimerített. Most, ahogy elenged az ellenállást, az energiák természetes módon kiegyensúlyozódnak, és így a felébredés nem viszi el az energiáid maradékát. Amit megvilágosodásnak hívunk, az nem kíván erős akaratot és elhatározást. A megvilágosodás, minden lélekkel rendelkező lény természetes evolúciójának része. Nem tudod tanulmányozni a felébredéshez vezető utat. Nincs olyan könyv, amely kódot vagy kulcsot tudna adni a megvilágosodáshoz. Sok mindent tanulmányoztál a múltban, filozófiát, vallást, misztériumokat, és azok akkor jó szolgálatot tettek. Ám most egyiküknek sincs válasza számodra. Se a Bibliának, se a Koránnak, se a Tórának, vagy bármely más szent könyvnek, mert azokat nem megvilágosodott emberek írták. intelligens, kedves emberek által íródtak, de ők nem voltak megvilágosodottak. Rá fogsz jönni, hogy a felébredés természetesen érkezik. Nem igényel erőfeszítést. Nem kell használnod az akaraterődet vagy az elszántságodat. Semmit nem kell erőltetni. Olyan gyakran látom, ahogy dolgoztok a megvilágosodásotokon. Kényszerítitek, forszírozzátok. Nem, kedves barátom. A megvilágosodás nem igényel erőfeszítést, és minden ilyen kínlódás valójában csak eltereli a figyelmedet, eltérít. A megvilágosodás a megengedéssel érkezik meg. A megengedés olyan, mint a megadás. Nehéz megtenni. Az éned teljes megadása. Nem valamilyen ismeretlen Istennek, hanem az énednek. A megadásban ott egy belső félelem, hogy valami félresikerülhet, hogy sérülsz. Az elméd és az aspektusaid örömmel emlékeztetnek az összes hibára és rossz döntésre, amelyeket valaha is hoztál, vagy elkövettél. Azt fogják suttogni, hogyha megadod magad és megengedsz, a védőfalaid eltűnnek, és sötét energiák és entitások léphetnek be, ezért hát ellenállsz. Gondolkodsz az elengedésen, de valójában nem engeded meg. Gondolkodsz a megadáson, de aztán nagyon apró lépésekben teszed. Továbbra is ragaszkodsz a személyiséged illúziójához. Ó, az évek során annyi keresőt láttam, akik azt hiszik, hogy a megvilágosodás vagy a spiritualitás a személyiségük megértéséről szól. Egyáltalán nem erről van szó. Maximum annyiban, hogy megértsétek. A személyiségetek csupán egy szerep. A megvilágosodáshoz vezető utazás során át fog szaladni azon a szakaszon, ahol mélyen elmerülsz önmagadban a belső felfedezésben. Ám egy bizonyos ponton rá fogsz jönni, hogy csupán egy személyiségben ásstál mélyebbre, amely valójában csak egy szerep. Megpróbáltad megerősíteni és igazolni az identitásodat, valódibbá és helyessé alakítani. Ám egy ponton rájössz, hogy ideje megadnod magad az énednek. Itt az ideje mély lélegzetet venni és egyszerűen megengedni. Ez könnyűnek hangzik. Ám ez a legfélelmetesebb dolog, amit egy ember valaha is tehet. Olyan egyszerűnek hangzik, mégis millió okot találsz majd, hogy miért ne tedd meg. Végre itt állsz a megvilágosodás küszöbén a kitartásod, az erős akaratod és az átkozott makadságod miatt. Ez egy pontig jó is. Kitartottál, ó, Istenem, annyi mindent kibírtál, támadásokat, tetlegességet, kínzást, önmagad hibáztatását, mások bántásait, miközben a válaszokat kerested. Kitartottál, és én érdeméremmel jutalmazlak az elkötelezettségedért. Ám most hajítsd el azt a kitüntetést, mert az akaraterő és a kitartás nem hozza meg a megvilágosodást. Ezek elhoztak eddig a pontig, de most ideje felismerned, hogy nincs erőd, hogy bármit is kikényszeríts, vagy erőltess. Semmit sem. A felébredés küszöbén minden a megengedésről szól. [harang]